Szervusztok, kedveseim!
Ha már a bemutatkozás megvolt, most rólam készült fotócsodákkal örvendeztetlek meg benneteket, természetesen narrálom is az eseményeket közben. Ez egy fontos pillanat az életetekben, jegyezzétek meg, hiszen kevesen nyerhetnek betekintést egy igazi baroness életébe.
Éppen a masszőrömre várok, hogy megkaphassam a napi kényeztetésem. Ügyes keze van a fiúnak, csak használhatná gyakrabban.
Épp arra várok, hogy a komorna végre felemelje a hátsó fertályát a fatörzsről, és indulhassunk tovább az expedíciónkra. Szörnyű, hogy egy úri hölgy hogy ki van téve a cselédség szeszélyeinek.
Ezzel az igazán remek labdával lepett meg engem az inas, de nem sokkal később sajnos nyoma veszett. Vidéken az út porától megrészegedve elrejtettem, de amikor fűrészporos arccal rám találtak szolgálóim, sajnos már nem emlékeztem, hová tűnt.
A komornyik vállának dőlve éppen arisztokratikus felmenőimről álmodom.
Nehéz aludni, amikor a személyzet zajol körülötted, de egy igazi hölgy átlendül az akadályokon.
Mindig nekem kell mutatni az utat és várhatom, hogy utolérjenek…
A szobalány nem hajlandó napernyőt tartani fölém, én pedig nem tudom magamnak megoldani (nem mintha ilyesmire vetemednék), mivel nincs kezem. Így hunyorgok inkább.
Egyre neveletlenebb a cselédség, ha elalszom, egyből körbefotóznak. Most már szét kell, hogy csapjak közöttük…
Na jó, belátom, azért szeretem ezeket a bolond szolgálókat…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: